Mivel a mai napig a legelterjedtebbnek a papírtapéták számítanak, ezért nézzük, hogy ezeket négyzetmétersúlyuk szerint hogyan lehet további csoportokba sorolni.
Az úgynevezett könnyű tapéták négyzetmétersúlya 90 g/nm alá esik esik. A papír tapétákon belül a legolcsóbb kategóriát ezek képezik, bár az is igaz, hogy egyre kevesebben vásárolnak ilyen tapétákat, mert sajnos tartósságuk is ezeknek a legkisebb. Alapanyagukat natúr, vagy fehérített papír képezi, mely vastagsága 0,1 és 0,3 mm között van. Ezeket a könnyű tapétákat további 3 csoportba sorolhatjuk: natúr, előnyomott natúr, valamint fond tapétákra.
Natúr tapéták
Nem keverendő össze a naturál tapétákkal, hiszen itt a natúr jelző annyit tesz, hogy az ilyen papír tapéták közül a legegyszerűbb fajta. Gyakran alkalmazzák a nagyobb igényű tapéták esetén, mint alátét tapéta. Egyszerű, nyers színű, vagy anyagában színezett papírból állítják elő. A natúr tapéták korlátozott élettartamúak, hiszen az ilyen papír fény hatására gyorsan megsárgul.
Előnyomásos natúr tapéták
Az előbb említett natúr tapétával megegyezik az anyaga, azonban ezek már mintázattal vannak ellátva, mely minták kettő, vagy több színt tartalmaznak. Ennek a mintázatnak köszönhető, hogy a gyengébb alapanyag színeződéséből következő öregedés jelei később válnak láthatóvá rajtuk, mint a sima, natúr tapétákon.
Fond tapéta
Ezek már jóval jobb minőségű papírból készülnek, mint natúr társaik. Erre a papírra ráadásul egy alap festékréteg is kerül, a mintázatot pedig erre a festékrétegre nyomtatják rá. Ez a festék réteg egyben védőrétegként is funkcionál, hiszen így fény nem éri közvetlenül a papírt, vagyis annak elszíneződése is később indul meg.
A könnyű tapéták után most következzenek a középnehéz tapéták, hiszen jelenleg a piacon kapható papír tapéták legnagyobb része ezen kategóriába sorolható. A középnehéz tapéták négyzetmétersúlya 90 és 130 g/nm között van, átlagos vastagságuk pedig 0,2 és 0,7 mm között mozog. Természetesen a középnehéz tapéták is különböző alkategóriákba sorolhatjuk.
Olajnyomatú tapéták
Régen olajfestéket használtak fel a készítéséhez, ma már a fedőfestékkel nyomtatott tapétákat is ide sorolhatjuk. A festéket egy finom rajzolatú hengerrel viszik fel a papírra. Ezek a tapéták nagyon jól tartják a színüket, kissé fényes hatásúak és könnyen tisztán lehet őket tartani.
Fényezett, vagy más néven simított tapéták
A papírt egy polírozott fémhengerrel simítják át, ettől a tapéta színes oldalán megnő a fényes hatás. Ennek a módszernek egy tükröződő, fénylő felület lesz az eredménye. A látványosabb kinézet érdekében sokszor használnak csillagmintázatú hengert.
Selyem, vagy más néven metaxa tapéták
Selymes hatású, sima vagy dombor nyomatú tapéta. A selymes hatást különféle módokon érik el például bronzporokkal, csillámmal vagy aluminium- pigmentekkel. Jellemzően nagyobb súlyú, erős, légáteresztő, valamint kiváló fényálló tulajdonsággal rendelkező tapéták. Fontos megemlíteni, hogy egyáltalán nem vízállóak, nem moshatóak és egyes fajtái rosszul reagálnak a ragasztóra is.
Durva rostozatú tapéták
Mitől lesz durva rostozatú a tapéta? Attól, hogy a papír anyagába faköszörületet, falisztet, textil szálakat vagy éppen durva rostozatú papírt kevernek. Kinézetre tört fehér színű, rücskös felületű és a külső oldalán enyhén impregnált. A legelterjedtebb változata az ún. „Ingrain” tapéta, amelynek kinézete textilre hasonlít. Két rétegű tapéta, amely felső rétegébe gyapjúszálakat kevernek és színezik. Erre a felületre kerül a minta is. Nagyon jó választás a kissé egyenetlen felületű falak burkolására, mert a strukturáltsága szépen elfedi a kisebb hibákat.
Unie tapéta
Papírból előállított, kiváló minőségű, általában egyszínű és mintázat nélküli falburkolók. Leggyakrabban a plafon és a mintázott felületek keretezésére használják. Jó minőségűek, de nem moshatóak.
Az előző sorokban a könnyű- és középnehéz tapétákról tudhattunk meg néhány fontos dolgot, legközelebb pedig a nehéz tapétákkal fogunk egy kicsit jobban megismerkedni.
